Élet-Vezetés

Auti gyermekkel semmi nem úgy megy, mint egy neurotipikussal, a taborozas sem. Vagy mégis...? Kati nénivel és csapatával tényleg minden megoldható, ami, valljuk be, nem kis teljesítmény... 

Két gyermekünk van, kisiskolás autista és óvodás neurotipikus. Jó testvérek, toleránsak, szeretettel bánnak egymással. A táborozás során viszont igen nagy meglepetést okoztak, azt hittem, nem fognak tudni így meglepni.

Több éve jár táborozni a szuper csapattal a fiunk, idén a húga is velünk volt, mikor vittük a festői szépségű helyszínre, Szokolyára. 

Mikor én először beszéltem az igazgató hölggyel, az első mondatai közt szerepelt ez is: -nagyon szeretem az autistákat!  

Már akkor nagyon megérintett és később rájöttem, nem csak autistákat, minden, fejlődésétől függetlenül, minden iramú gyermeket.

A tény, hogy tényleg túlzás nélkül mondható: bárki gyermeket rájuk lehet bízni , először nehezen hihető. 

A kislányunk aznap találkozott velük életében először, mégis azonnal beilleszkedett és 5 napot és éjszakát töltött velük egy-két a hazamentekről való felvetést kivéve, ami teljesen természetes.

Egymáshoz képest mindannyiunknak eltérő a sebessége, de ez velük összehangolva nem probléma soha. Táboroznak, gokartoznak, kirándulnak és igen intelligens módon tanulnak egymástól. Köszönjük mindezt!